Extra rejtvények az Ön zsebére szabva: ZsebRejtvény EXTRA.  Rejtvények az egész családnak. A Nap Rejtvénye rovat nyertese:
Elekes Tibor
Gratulálunk!
|
|
 |
|
|
|
Sir Winston Leonard Spencer Churchill (1874-1965) angol konzervatív párti
államférfi, a második világháború idején a brit nemzet kiemelkedő vezetője,
miniszterelnöke volt.
Ifjúkorában, mint a negyedik huszárezred tisztje, részt vett az angol-búr
háborúban, ahonnan izgalmas kalandok után népszerű háborús hősként tért
vissza. 1900-ban (az úgynevezett "keki" választáson) konzervatív programmal
mandátumot nyert.
1904-ben azonban a liberális párthoz csatlakozott. Két évre rá képviselővé
választották és a liberális kabinetben a gyarmati ügyek államtitkára lett.
Többek között szót emelt Dél-Afrika önkormányzata mellett is. 1908-1910
között kereskedelmi miniszter volt és támogatta Lloyd George miniszterelnök
szociális reformjait (pl. 8 órás munkaidő bevezetését a szénbányászatban).
1910-1911 belügy-, majd tengerészeti miniszter lett. Tudatosan készült a
háborúra, de a Dardanellák előtt és a gallipoli félszigeten (Törökország
ellen) elszenvedett kudarcok miatt megbukott. Ez után Franciaországba, a
frontra ment és a 6. skót lövészezred alezredese lett. 1917 júliusában Lloyd
George a tory párt tiltakozása ellenére hadianyaggyártási miniszterré
nevezte ki. 1919-ben hadügyminiszter lett és nehézfegyvereket szállított a
Szovjet-Oroszország ellen harcoló lengyel hadseregnek. 1921-1922 között
gyarmatügyi miniszternek választották és 1924-1929-ig, de már mint a
konzervatív párt egyik meghatározó embere pénzügyminiszter lett.
Hitler hatalomra kerülése után - a nyugati politikusok közül elsőként -
megszokott szenvedélyességével szót emelt a német fegyverkezés ellen, de épp
ezekben az években zárták ki a kabinetből. Minden követ megmozgatott az új
miniszterelnök, Chamberlain megbékéltetési politikája ellen. A Csehszlovák
válság idején, a Szovjetunióval közös fellépést javasolt. A II. világháború
kitörésekor ismét tengerészeti miniszterré nevezték ki. 1940 májusában
(Hollandia és Belgium német megszállása következtében) Chamberlain
megbukott, és Churchill lett a miniszterelnök. Kérlelhetetlen szigorral és
nagy energiával irányította azt az élet-halál harcot, amelyet 1941 júniusig
Nagy-Britannia lényegében egyedül vívott. Az "angliai csata" idején a brit
ellenállás és megtörhetetlenség jelképévé vált. Amikor Hitler megtámadta a
Szovjetuniót, Churchill rádióbeszédében bejelentette, hogy "Oroszország
veszélyeztetése ... a mi veszélyeztetésünk" és megígérte, hogy "... minden
segítséget meg fogunk adni Oroszországnak és az orosz népnek, amire csak
képesek vagyunk". A brit nagyhatalom érdekeit azonban a háború alatt is
érvényesíteni kívánta (Franciaországgal és az USA-val szemben is), többek
között ezért halogatta a nyugat-európai partraszállást. Mint kormányfő részt
vett a háború utáni rendezés kérdéseit tárgyaló teheráni, jaltai és potsdami
konferenciákon (ez utóbbinak csak első szakaszában). 1945 júliusában a
konzervatív párt, és vele Churchill is (akit háborús vezetőként és nem
pártvezérként ünnepeltek), megbukott. Mint a konzervatív ellenzék vezetője,
sötét színekkel festette a "szovjet veszélyt" (pl. fultoni beszédében 1946
március 5-én), és a hidegháború egyik meghirdetője, az európai unió
gondolatának megfogalmazója lett. 1951 és 1955 között ismét betöltötte a
miniszterelnöki tisztséget. Churchill kemény politikát, szoros
amerikai-angol együttműködést és ismételten európai uniót szorgalmazott a
Nyugat érdekeinek védelmében. Felhatalmazást adott a brit hidrogénbomba
előállítására. Irodalmi munkásságáért (a második világháború történetéről
szóló művéért) 1953-ban Nobel-díjat kapott. 1955-től haláláig írói
munkásságának élt.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A Forduló nyereménye: Szendvicssütő.
Pápai Gábor
„A keresztrejtvény a szivar és a whisky mellett az unalom legna- gyobb ellensége... Aki nem találja meg az élet bol- dogságát, annak ezek a fehér- fekete kockák me- nedéket kínálnak.”
Winston Churchill
|
|
